Hallgatói Szolgáltató Központ

Kastély Vivien interjúja Utasi Viktor egykori GAMF-os öregdiákkal...

Kicsit kedvezve a pályaválasztás előtt állóknak áruld el, mikor és milyen szakot végeztél el főiskolánkon? (És melyik szakirányt?)

2008-ban végeztem párhuzamosan gazdasági-informatikus és mérnöktanári szakon. Még ugyanebben az évben visszatértem a GAMF-ra, és posztgraduális képzés keretében menedzser szakon szereztem meg harmadik diplomámat 2010-ben.

Miért választottad a Kecskeméti Főiskolát középiskolai tanulmányaid után? Hatottak rád családi/baráti aspektusok, vagy egyéni érdeklődési köröd vezérelt?

Informatikával már régóta foglalkoztam, a gimnáziumban is erre a szakirányra iratkoztam be, ezért merült fel bennem, hogy a pályaválasztás során ebbe az irányba orientálódom. Szerencsémre már általános iskolában is az órarend része volt a számítástechnika, a gimnáziumban pedig a szakiránynak köszönhetően emelt óraszámban tanultam, akárcsak az angol nyelvet. Emellett a tanáraim sokat segítettek képességeim ez irányú fejlesztésében, így magától adódott, hogy a főiskolai továbbtanulási lapon az IT szakokat fogom túlsúlyban megjelölni. Egyébként a Budapesti Gazdasági Főiskolára is felvételt nyertem, ugyanakkor a GAMF már ekkor is országos színvonalú szakokat kínált, így ez utóbbit választottam.

Ha a főiskolára gondolsz, mi az az emlék, vagy érzés, ami először eszedbe jut? (Valami vicces, megható, elgondolkodtató sztorira gondolj.)

Jó emlékekből meglehetősen sok van, nem is tudom, melyiket lenne érdemes elmesélni. Kronológiai sorrendben a gólyatábort említeném az egyik legkiemelkedőbb élményként, az itt kialakult barátságok közül sok végigkísért az elmúlt éveken. Furcsán hangozhat, de a szigorlatokra való közös felkészülések, a vizsgák izgalma és az azokat követő sikerek mind-mind igazán emlékezetesek maradnak. Természetesen, a szakdolgozat készítés megfeszített munkájára és a záróvizsga feszült hangulatára is jó szívvel emlékszem vissza. De a legemlékezetesebb mindenképpen az első két diplomámhoz kapcsolódó záróvizsgám volt, amikor a vizsgát követően külön odajött hozzám a vizsgabizottság elnöke, és a teljesítményemet méltatva kifejtette, hogy ilyen szakembereket a tengerentúlon is szívesen látnának. Ekkor értettem meg azt, hogy a visszajelzésnek milyen fontos szerepe van az ember teljesítményében és mekkora inspirációt jelenthet.   

Ez egyszerű kérdés lesz: mi volt a legkedveltebb és a legrettegettebb tantárgyad? (Ha még emlékszel rá… )

Ez valóban pofonegyszerű kérdés, mert rögtön tudom a választ is: a legkedvesebb a Gurka Dezsőné tanárnő által tartott programozás-gyakorlat volt, a legtöbb kihívást pedig a mikroelektronika tantárgy állította elém (sok lehetőséget elhasználtam mire sikerült, de ezzel nem voltam egyedül).

Hogy kerültél kapcsolatba a Nokia vállalatával?

Egy szegedi állásbörzére kísértem el barátnőmet (aki azóta már a feleségem), és ott találkoztam a Nokia Networks toborzóival, akik sikeresen „elkérték” az önéletrajzomat. Ez azért érdekes történet, mert már ekkor is inkább a menedzseri irányba akartam elindulni, a programozói karrier távol állt tőlem, és a Nokia Networks kifejezetten programozókat keresett. Ezért külön kikötöttem, hogy fejlesztői pozíciókkal kapcsolatban ne is keressenek. Hamarosan jött a telefonhívás, és közölték, hogy mehetek interjúzni.

Mit gondolsz, mivel nyerted el a lehetőséget arra, hogy felvegyenek?

A kikötésem ellenére, az egész interjú programozói feladatokra épült, de ekkor már régen túl voltam a programozói szigorlaton, a tudásom kicsit megkopott, és erre az interjú kezdetén fel is hívtam a figyelmet. Mindazonáltal, az összes feladatot sikerrel megoldottam, beleértve egy általam nem ismert nyelvben történő komplett feladatmegvalósítást is. A három órás interjú végére bebizonyítottam, hogy nehéz helyzetekből is a legjobbat hozom ki és nem ijedek meg az újdonságoktól. A Nokia Networks-nek pedig ilyen emberekre volt (van) szüksége.

Milyen pozíciót töltesz be jelenleg és hogyan jutottál el idáig?

A Kutatás és Fejlesztés 4G-s hálózatokért felelős részlegén egy 25 mérnökből és 8 gyakornokból álló csapatot vezetek. Az ide vezető út egy fél éves gyakornoki programmal indult, amelyet követően teljes munkaidejű pozíciót ajánlottak. Így tesztmérnökként kezdtem egy olyan projekten, amelyhez Magyarországon azelőtt nem rendelkezett senki megfelelő tapasztalattal. Egy háromfős csoporttal építettünk fel egy innovatív, automatizált telekommunikációs tesztrendszert, amely az egész K+F-nek előnyöket jelentett. Ennek eredményeként tesztmérnök specialistává léptettek elő, és az ezzel járó feladatok mellett projektmenedzseri teendőket is elláttam, egészen a csoportvezetői kinevezésemig.

Mit nyújtott Neked a főiskola, segített pályázni, elindítani a karriered, vagy „csak” az alapokat adta?

A GAMF nagyon jó alapokat adott, hasznosítható, modern tudást, és ami a legfontosabb kialakította bennem a mérnöki, majd menedzseri látásmódot. Természetesen, a napi munkában a tanári diplomának is komoly hasznát veszem. A Nokiánál kezdődő karrieremben is nagy segítséget nyújtott a GAMF, mert az iskola és a vállalt közötti kapcsolatot a GAMF alapítványa építette ki, amelynek keretében fél évig ösztöndíjasként a záróvizsgák mellett dolgozhattam a Nokia gyakornoki programjában. Hozzáteszem, hogy ekkoriban alakult meg a Karrieriroda (a későbbi Hallgatói Szolgáltató Központ), amelynek segítségét ennélfogva még nem tudtam kihasználni.

Ha 3 szóval kellene leírnod a számotokra ideális munkavállaló jelöltet, melyek lennének ezek?

 Minőség, céltudatosság, fegyelem (angolul: quality, determination, discipline).

 A „life long learning” manapság nagyon hangzatos kifejezés és előszeretettel hívják fel rá a figyelmet a munkáltatók. Valóban ennyire fontos a tudás gondozása az iskolapad elhagyása után is? (Ha tudsz, személyes példán keresztül mutasd be! Nem csupán MSc-re való jelentkezésre kell gondolni, hanem tréningekre, egyéni fejlesztésre stb.)

Nagy hiba lenne azt feltételezni, hogy a szervezett keretek között történő oktatás hosszabb peridusokra elegendő tudásbázist biztosít a nap mint nap felmerülő mérnöki problémák megoldásához. Amióta a Nokia Networks-nél dolgozom, egyetlen hét sem múlt úgy el, hogy ne tanultam volna valami újat. A legutóbbi alkalom egy háromnapos intenzív, multinacionális „leadership” tréning volt, amelyen a már meglévő vezetői tudásunkat mélyítették az eszköztárunk szélesítése mellett. Ugyanakkor vezetői ismereteim mellett az iparági változásokat is folyamatosan figyelemmel kell kísérnem, szerencsére ebben a Nokia élenjár, így első kézből értesülünk a legújabb technológiai megoldásokról.

Figyelemmel szoktad kísérni Alma Mater-ed sorsának alakulását?

Igen, rögtön kiszúrtam az új kerítést és a tornacsarnokot is.J De a viccet félretéve, természetesen, időről-időre felfrissítem a kapcsolatokat, és az iskola weboldalán keresztül átfutom a változásokat, híreket. Épp a közelmúltban, nagy örömmel értesültem a duális képzésekről és az új szakokról, mert mérnökre mindig szükség van.

 Évfolyamtársaiddal ápolsz valamilyen kapcsolatot?

 Nyilván az élet különböző területekre sodort bennünket, de a legmeglepőbb helyszíneken futunk össze a régi cimborákkal, és az idő rövidségéhez mérten megpróbáljuk összefoglalni a velünk történteket. 

 Félévente több százan végeznek a főiskolán, és sokuk félve lép be be a munka világába. Mit tanácsolsz nekik útravalóként?

Legyenek mindig őszinték, kitartóak és tartsák szem előtt, hogy a tanulás a kulcs a sikerhez. Az IT szektorban nagyon fontos az angol nyelv kiváló ismerete, erre érdemes különösen nagy hangsúlyt fektetni. A jelentkezésnél pedig mindenképpen vegyék figyelembe az adott cég kultúráját, és akkor jelentkezzenek oda, ha úgy gondolják, hogy be tudnak illeszkedni, mert egyébként nagyon nehéz dolguk lesz. Azok az értékek, amelyeket a cég képvisel, meghatározzák működését a napi eseményektől a stratégiai szintig. Egyébként pedig bátornak kell lenni, mert nincs lehetetlen.

2015. március
Készítette: Kastély Vivien