Hallgatói Szolgáltató Központ

Élménybeszámoló az 1971-ben államvizsgázott
302-es tankör 45 éves találkozójáról

Kéri Ferenc

2016. október 1-én 9 és 11 óra között öltönybe öltözött, jól láthatóan nem levelező tagozatos hallgató korú urak és hölgyek érkeztek a főiskola (nekünk már az marad) udvarára. Mi voltunk az 1971-ben államvizsgázott 302-s tankör hallgatói és a 45 éves találkozónkra érkeztünk párjainkkal.  A HSZK és személy szerint Törökné Buknicz Edina segítségével - ezt Neki külön köszönjük - a Deák Ferenc teremben foglalhattunk helyet, ahol a jelenlegi főiskoláról szóló kis ajándékcsomag várt minket. Mi rendszeresen találkoztunk öt évente, de a 40 éves találkozón elhatároztuk, hogy közben is összejövünk egyszer, így ez volt a tizedik találkozónk.

Délelőtt kötetlenül beszélgettünk, nosztalgiáztunk. Kisebb-nagyobb csoportokban felidéztük a főiskolai emlékeket, ifjúkori csínytevéseinket. Szóba kerültek a nagy futball csaták, a tankör kirándulások, a hajnalig tartó kártyázások, és mint „mellék tevékenység” a hasonlóan virradatig tartó rajzolós éjszakák. Időközben megérkeztek a közlekedési akadályokkal küzdő társaink is és közösen elmentünk ebédelni egy közeli étterembe.

Ebéd után visszatérve következtek az egyéni beszámolók. Ezek már többnyire egy-egy életpálya lezárásáról, vagy közelgő lezárásáról szóltak. Mindenki sikeres életutat járt be. Akik alkalmazottak voltak, valamilyen szintű sikeres vezetőként lettek nyugdíjasok és igény szerint még most is kamatoztatják tapasztalataikat.  A vállalkozást választók szintén sikeresek, ők még aktívabban dolgoznak társaiknál. Egybehangzó vélemény volt, hogy ezeket a sikereket főiskolai tanulmányainkkal alapoztuk meg. Egykori tanáraink - köztük több kiváló egyéniség - jól adták át tudásukat és a műszaki pálya iránti elhivatottságukat. Az akkori korszerű tananyag megtanítása mellett felkészítettek bennünket az új ismeretek befogadására, keresésére.

 Sajnos ketten közülünk már sohasem lehetnek velünk, róluk csendben megemlékeztünk.

Ezt követően megkerestük a tablónkat, ismét érdekes volt szembenézni ifjú önmagunkkal. „Életét” a főiskolán töltő tankörtársunk kalauzolásával bejártuk a főiskolát, betekintettünk néhány laboratóriumba. Elismerést váltott ki a fejlődés.

Nagy érdeklődéssel néztük végig a volt szaktanszékünk -akkor Gépipari Automatizálási Tanszék - korszerűen berendezett laborjait.  Múzeumi tárgyként őrzik itt a főiskolás korunk idején korszerű pneumatikus elemeket. Ebben segítségünkre volt Kátai-Urbán Gábor, köszönjük!

A legnagyobb nosztalgiázást azonban a korabeli leány- és fiú kollégium váltotta ki, különböző kapcsolatok és emlékek miatt. Remek dolog volt ott tanulni, ahol kollégistaként laktunk. Felkelés után tíz percen belül az aktuális órán voltunk. Lyukas órában lehetett ultizni, vízszintesen „koncentrálni” a következő órára, az étteremben együtt ebédelni, esetleg tanulni, rajzolni. Mi, tankörtársak együtt rajzoltunk, tanultunk, vizsgáztunk, ünnepeltük a sikeres vizsgákat. Az együtt töltött három év alatt életre szóló barátságok születtek. Az a rendszer nagyszerű volt!

Végül visszatértünk a Deák Ferenc terembe. Beszélgettünk még egy keveset, megegyeztünk, hogy találkozunk 2018-ban és lezártunk egy szép napot.

A találkozóról készült képek megtalálhatóak a HSZK galériájában.